A levendula ismertetése


Az egyik legsokoldalúbban, leghasznosabban alkalmazott illatos növény, egyúttal gyógy-, fűszer- és dísznövény.

A levendulát már az ókorban is használták illatosításra, szépségápolásra, gyógyításra és nyugtatónak. A latin neve a római lavare (mosni) igéből ered, mosáskor, fürdéskor is használták.

A rendkívül vonzó növény illata és kedvező hatásai révén máig népszerű. A természetgyógyászat megújulásával, terjedésével, az aromaterápia térhódításával jelentősége növekszik.

A fajok közül a francia és az angol levendulát termesztik és alkalmazzák a legnagyobb mennyiségben.

A francia levendula


( Lavandula angustifolia Mill. )

Tiszta, üde, átható, fűszeresen édeskés illata, aromája a legfinomabb, illóolaja is a legértékesebb. A kolostorkertekben, a népi gyógyászatban a legelterjedtebb volt. Használták egyéb elnevezéseit is (közönséges, keskenylevelű, valódi, orvosi, illatos, népiesen szagos).

A mediterrán vidékeken honos évelő félcserje nálunk is meghonosodott. Szabadföldön állandó helyre kiültetve télen sem károsodik, sokáig (40 – 50 évig is) él, de 60 – 80 éves tövek és ültetvények is előfordulnak.

A többéves, kifejlett növény magassága virágzati szárral 60-80 cm, a bokor átmérője sűrűségtől függően 50-100 cm. Levele 3-4 mm széles, 2-3 cm hosszú, ezüstösen molyhozott zöld színű. A virágzata hengeres szaggatott álfüzér, 6-10 cm hosszú. A virágok színe ibolyakék, élénk kék, kékeslila és árnyalataik, összességében harmonikus, jellegzetes levendulakék. Előfordulnak fehér, halvány rózsaszín, sötétlila változatok, melyek vegetatív szaporítással megőrzik színüket.

A teljes virágzás – időjárástól, helytől függően – június első felétől július végéig tarthat. A később fejlődő szárakon, elágazásokon kis mennyiségben késő őszig is nyílnak virágok.

A meszet is tartalmazó, jó vízgazdálkodású területeken szépen díszlik. A tápanyagokban szegény talajokon (szélsőségek kivételével) is jól érzi magát. A túltáplálást, túlöntözést kerülni kell.

A vegetációs időben fényigényes, melegkedvelő, ezért napos helyre ültessük.

Az angol levendula


( Lavandula intermedia )

Lavandinnak is nevezik.

A francia és a széleslevelű faj keresztezésével előállított hibrid. Magot nem hoz, csak vegetatív módon szaporítható. Erőteljesebb fejlődésű, magasabb növésű, habitusa és egyéb morfológiai bélyegek alapján a többi fajtól megkülönböztethető. Talaj- és vízigényesebb, télálló, de az erősebb fagyra a hajtása érzékeny.

Később - júliusban, augusztusban - virágzik, ilyenkor néha tévesen „folyton virágzónak” is mondják.

Az illata erős, kissé fanyarkás, de aromája szerényebb. Több olajat termel, de annak finomsága elmarad a francia levenduláétól. Olaja kisebb értékű, nagyrészt iparban használják.